visszavonul
visszavonul tárgyatlan ige
1. <Sereg, csapat az ellenség kényszerítésére v. az ellenség megtévesztése végett> harc közben meghátrál. Fejvesztve, kis csoportokban, pánikszerűen, rendezetten, tervszerűen visszavonul; visszavonul, állásaiba, egy korábban előkészített terepszakaszra. A túlerő elől a kellő időben visszavonult. Látja az ellenség táborát, melly épen Vissza kezd vonulni sűrű hadi rendben. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Vitában, elvi kérdésben> álláspontját feladja, enged. Az érvek előtt meghajolva visszavonult.
2. (választékos) <Személy> előbbi v. szokott helyére visszamegy, rendsz. azért, hogy ott egyedül legyen. Vacsora után visszavonult dolgozószobájába. Visszavonult ekkor honjába az Éjanya búsan, | Csillagait betakarta szegény, gyászára fiának. (Vörösmarty Mihály) Irén … Bencét észreveszi, vissza akar vonulni. (Csiky Gergely) Huszár Bandi … diákkori élményekről csevegett. Hilda ezt rossz néven vette, visszavonult … Most … egyedül maradtak ketten. (Kosztolányi Dezső) || a. (választékos) <Személy> félrevonul. Szép csendesen vonuljunk vissza, ne zavarjuk őket. De csendesen! nem lábdobaj közelget? | Vonúljunk vissza társaim. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) Tevékenységét megszüntetve visszahúzódik <a nyilvános életből>; lemond a szereplésről. Visszavonul a közélettől, a nyilvánosság elől, a politikától, a színpadtól, a társaságból, az ügyek intézésétől. Már e nyárra számítottam, hogy … visszavonulhatok … terhes foglalkozásimtól. (Arany János) Célom visszavonulni … a politikai küzdtérről [= küzdőtérről]. (Jókai Mór)
visszavonuló.
