vizes
vizes [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <tárgy>, amelyen víz van; vízbe áztatott, vízzel átitatott; nedves. Vizes borogatás: vízbe áztatott, majd kifacsart s a beteg testrészre tett v. kötött kendőből álló b.; vizes fehérnemű, kötél, lepedő, ruha. Vizes a keze, a teste; vizes a szék. Vizes lett az abrosz. Kimene az özvegy asszony éjjel, Veri fiát a vizes kötéllel. (Arany János) A lány haja vizesen … csapzódott homlokába. (Kuncz Aladár) [A mosónők] odakötik a szoknyájuk alá a vizes ruhát: kitömik a blúzukat – s mellet dagasztanak belőle maguknak. (Gelléri Andor Endre) || a. Könnytől nedves, könnyes. Vizes a zsebkendője a sok sírástól. A három gyereknek … megnedvesül a szeme. És vizes szemmel bámulnak rám mind a hárman. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Vizelettel átitatott. A kicsinek vizes a bugyija. || c. Olyan <személy>, akinek a ruhája átázott. Ilyen vizesen nem megyek be a szobába. Aki esőben jár, vizes lesz.
2. Vízzel kevert, hígított <folyadék>. Vizes bor, oldat. Hejh, kocsmáros … Tiszta bort! mert ha vizes lesz: Megköszönhet’d, ha kancsód a Falhoz vágom, nem fejedhez. (Petőfi Sándor)
3. Víz tárolására, kezelésére használatos <eszköz>. Vizes bögre, cseber, sajtár. A lehűtött tejet vizes edénybe állítjuk. Vesztenél, ha tudnál, egy vizes kanálba. (Arany János) A kovács a kész patkót beledobta a vizes sajtárba. (Jókai Mór) || b. Vizes árok: a) olyan á., amelyben víz van v. szokott lenni, ill. amely víz elvezetésére való. A kocsi hol gödörben, … hol vizes árokban járt. (Justh Zsigmond); b) (sport) <akadályfutás, lovasverseny pályáján> vízzel tele á., amelyen a versenyzőnek át kell jutnia.
4. Az átlagosnál több természetes vizet v. talajvizet tartalmazó vizenyős <hely>. Vizes terület. Sok vizes rét, sok mocsár van A pogány had háta megett. (Arany János) Az ember végül homokos, | szomorú, vizes síkra ér, | szétnéz merengve. (József Attila) || a. Nagyon nedves lakás v. fal. A lakás konyhája vizes. Az egyik szoba vizes. A vizes falat szigetelni kell.
5. (átvitt értelemben) Nem élénk színű, nem ragyogó; kifejezéstelen <szem>. Az öreg tisztes aggastyán is oda érkezett szelíd, vizes szemeivel. (Tolnai Lajos) Minek magunkat lassan ölni? | Nem jobb egyszerre megdögölni? | Mint rokkant lábbal tántorogva, Vizes, vak szemmel csillagokba, Rossz, messzi csillagokba nézni. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, ritka) A víz tükröző felületéhez hasonló fényű. Vizes csillogás.
6. (ritka, bizalmas) Olyan <személy>, aki vízműveknél v. vmely vízerőműnél dolgozik. Vizes mérnök.
II. főnév -t, -ek, (-e) [ë, e] (főleg többes számban) (bizalmas) Vízműveknél dolgozó személy. A vizesek lefektették az új csöveket. Jártam a vizeseknél.
Szólás(ok): ld. lepedő.
Szóösszetétel(ek): 1. vizeshordó; vizeskanna; vizeskanta; vizesüveg; 2. hidegvizes.
vizesség.
