vizsgáló
vizsgáló melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki vizsgál vkit, vmit. A csapatok kiképzését vizsgáló elöljáró; vizsgáló főkalauz ←; a beteget vizsgáló orvos; a talajt vizsgáló mérnök. || a. (választékos) Ilyen személyre jellemző, vizsgálást kifejező; fürkésző. Vizsgáló szem, tekintet. || b. Olyan <módszer>, amellyel vkit, vmit vizsgálnak. Vizsgáló eljárás, módszer. Puskatussal … meg találták ütni … a bal szemét … Zsebkendőjével mindjárt be is kellett kötni …, s mármost csak egy szemmel folytathatta a vizsgáló motozást. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja
1. Vkit, vmit vizsgáló személy. A pályatestet vizsgálók felfigyeltek a zajra.
2. (egészségügy) <Kórházban> az a szoba, amelyben a bent fekvő betegek tüzetesebb vizsgálatát, ill. a bejáró betegek vizsgálatát végzik.
Szóösszetétel(ek): anyagvizsgáló; csillagvizsgáló; kocsivizsgáló; könyvvizsgáló; számvizsgáló.
