vő
vő főnév vőt, vőm v. (kissé bizalmas) vejem [e-e], veje [e-e]
Férj <a feleség szüleihez való viszonyában>. A szomszédasszony veje; a leendő vejem. Derék ember a vőm. Mit kivánsz most, királyi nőm, Fájdalom dijában? … | Veje, lánya végét. (Arany János) A hegyoldali pince tartalmán akár nagyobb urat is kaphatna vőnek. (Krúdy Gyula) Hát ha megérkezett a vőm uram, akkor vesd meg fiam, Mariska, a másik ágyat is. (Móricz Zsigmond)
vői.
