volta főnév (személyragos) voltom, voltod, voltunk, voltotok, voltuk; voltát
1. (melléknévi jelzővel, főként egyes szám 3. személyben) (kissé választékos) Az a tény, hogy a szóban forgó személy, tárgy, dolog olyan, amilyennek a jelzőként használt szó mondja, állítja. Az ügy kényes volta; a termelés gazdaságos volta; tekintettel az idő előrehaladott voltára. Az állítás igaz voltához nem fér kétség. E szenvedély nyilvánulása … nagyszerű a maga … egyszerűségében és elementáris voltában. (Ambrus Zoltán) A helyzet ünnepélyes volta nem tagadható. (Tömörkény István) || a. (ritka, népies) <Leplezett káromkodásként.> A keserves voltát!: a keservit (neki)! A keserves voltát, rugaszkodj utána! (Petőfi Sándor)
2. (főnévi jelzővel) (kissé választékos) Az a tény, hogy a szóban forgó személy, tárgy, dolog az, aminek a jelzőként használt szó mondja. Büszkén hivatkozik magyar voltára. Vendég voltának köszönheti, hogy nem járt pórul. Fölnézett az égre, az országutjára, Keservesen gondolt bujdosó voltára. (Arany János) || a. <főnévből képzett melléknévvel, a főnévi jelző értelmében.> Király, ha nem nézném vitézi voltomat, Majd fejedhez verném héttollu botomat. (Arany János)
3. (régies) Vkinek (vmilyen) (múltbeli) állapota, helyzete, ill. léte. Voltunknál nagyobbnak ne ítéljük magunkat. (Pázmány Péter)|| a. (ritka, költői) Múltbeli létezése, léte; múltja. Voltom, se végem nem lehet enyhe szabály. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek):mivolta.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.