vonalvezetés
vonalvezetés főnév
1. (művészettörténet) A vonalaknak jellemző, egyéni módon való rajzolása v. festése <vmely képen>. Energikus, finom, kemény, lágy vonalvezetés.
2. (átvitt értelemben, választékos) <Írásműben> az a mód, ahogy az író a cselekményt fejleszti v. általában gondolatait egymásba kapcsolja, s ezzel a mű szerkezetének sajátos jellegét megadja. Ez az első felvonás, melynek feszültsége izgalmas, vonalvezetése biztos. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, politika, sajtónyelvi) Bizonyos irányban v. módon történő politikai vezetés, irányítás. Biztos, hajlékonyabb, következetes(ebb) vonalvezetés; a kormány külpolitikai vonalvezetése. A miniszterelnök felelős a politikai vonalvezetésért.
vonalvezetésű.
