vonat [2]
vonat [2] főnév -ot, -ja
1. Összekapcsolt vasúti kocsikból s az őket vontató mozdonyból (esetleg csak egyetlen motoros kocsiból) álló vasúti közlekedési, szállító eszköz. Döcögő, dübörgő, robogó vonat; motoros, villamos vonat; a vonat eleje, hossza, lépcsője; a vonat zakatolása; beáll, bejár a vonat; indul a vonat; a vonat kifut, kigördül az állomásról; a vonat kisiklott, összeütközött; a vonat kerekei alá v. elé veti magát; elütötte, elgázolta a vonat; beszáll a vonatba v. felszáll a vonatra; vonatra száll, ül; leszáll a vonatról; a vonatot elindítja, feltartóztatja, lefékezi. A pályaőr megállította a vonatot. Vigyázz, ha jön a vonat! A teljes pihentség könnyűségével léptem ki a vonatból. (Gárdonyi Géza) A vonat … Zakatolt, mint a kárhozat. (Juhász Gyula) Vasútnál lakom. Erre sok | vonat jön-megy. (József Attila) || a. (rendsz. jelzővel) Menetrend v. más alkalom, cél, rendeltetés szerint közlekedő, üzemben levő ilyen közlekedési eszköz, ill. járat. → Filléres vonat; helyi vonat; közvetlen, távolsági vonat; → reggeli, → déli, → esti vonat; tízórai vonat; személyszállító vonat; a vonatok menetrendje; a vonat elmegy; a vonat késik; kikísér vkit a vonathoz; vonaton jön, megy, utazik; vonaton ül; átszáll más vonatra; vár a vonatra; elkésik, lekésik a vonatról; új vonatot állítanak be; eléri, elszalasztja a vonatot; a következő vonattal indul. Korán reggel a hajnali vonattal vissza akart utazni Bécsbe. (Jókai Mór) Megjöttem éjjel a vonattal. | Tél volt, setét. (Kosztolányi Dezső)
2. Szerelvény (1). A mozdony rááll a vonatra. A mozdony a vonatot vontatja. Összeállítják a vonatot. || a. Általában vágányon közlekedő kocsik egységbe összekapcsolt sora. Lófogatú vonat. A bányából feljött az első vonat.
3. (bizalmas) Vasúti közlekedés. A falunak van vonatja. Vonatot kap a község.
4. (elavult) Több állati vontatású kocsiból álló szállító csoport, oszlop; kocsisor, menet. A herceg felolvastatá a parancsot, hogy ha a harmadik vezényszóra nem indul meg a vonat, beléjük lövet. (Vas Gereben) Az öt szekér … lassú vonatban megindult. (Tolnai Lajos)
5. (katonaság) Az a katonai alakulat, amely háború idején a csapatok utánpótlásához szükséges anyagok szállításával foglalkozik; szállító csapat, trén, vonatcsapat. Fogatolt, gépkocsizó vonat. A vonatnál szolgál. A vonathoz kapott beosztást. || a. (katonaság) <Vmely köteléken belül> az élelmezéshez, a felszerelés stb. karbantartásához szükséges anyagokat, valamint a lőszerutánpótlást szállító eszközök, ill. személyek kisebb-nagyobb egysége. A század, az üteg, a zászlóalj vonatja. A vonattal megérkezett a mozgókonyha.
Szóösszetétel(ek): 1. vonatablak; vonatcsatlakozás; vonatfosztogató; vonatfülke; vonatfütty; vonatindító; vonatjárat; vonatjegy; vonatkerék; vonatkeresztezés; vonatkisiklás; vonatlépcső; vonatoszlop; vonatosztály; vonatösszeköttetés; vonatösszeütközés; vonatrakomány; vonatroncs; vonatsebesség; vonatszemélyzet; vonatszolgálat; vonatterhelés; vonattető; 2. ellenvonat; expresszvonat; fogolyvonat; gyorsvonat; katonavonat; kirándulóvonat; kofavonat; kórházvonat; különvonat; légvonat; lőszervonat; motorvonat; munkásvonat; páncélvonat; postavonat; sebesvonat; segélyvonat; személyvonat; tehervonat; vegyesvonat; villámvonat; villanyvonat.
vonatos.
