vonz
vonz ige -ott, -zon; -ani
1. tárgyas <Egyik test a másikat tömegénél, elektromos töltésénél v. mágnesességénél fogva> olyan erő hatása alatt tartja, amely a köztük levő távolság csökkentésére törekszik. A mágnes vonzza a vasat. A Nap vonzza a Földet. Vagy nem tetszik tán, amit alkoték? – | S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag Más-más tulajdonokkal felruházva … Néhány golyóba össze-vissza gyúrva Most vonzza, űzi és taszítja egymást … (Madách Imre) || a. tárgyas (Magához) vonz: ilyen erő kifejtésével magához húz v. ránt vmit. A dörzsölt borostyán magához vonzza a papírdarabkákat.
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) tárgyas Nagy érdeklődést v. tetszést keltve arra késztet vkit, hogy a közelébe, körébe kerüljön v. (gondolatban) tartósan foglalkozzék vele. Az → ellentétek vonzzák egymást. Nagyon vonzotta az a lány. Vonzza a kedvessége, szépsége. Ez a téma régóta vonzotta az írót. Lapod iránya általában véve magához vonz. (Gyulai Pál) A görög igéknek Nemes szépsége vonzott. (Juhász Gyula) Itália! … | Vonzanak íveid s tűnt fényed palotái. (Babits Mihály) Engem az idegesek, okosak, nyugtalanok keresnek s vonzanak. (Szabó Lőrinc) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Követésre indít vkit. Barátja példája erősen vonzotta.
3. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Hajlam, vágy> vhová húz, bizonyos irányban mozogni késztet vkit. Hiúsága vonzotta őt ide. Nem ahítom én a nagy király kegyelmét – – | De Lajost szerettem … most is szeretem még; Hozzá vonz a lelkem. (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Tettekre> tüzel, serkent. Volt elég, Kit nagy honszerelme vonzott Megragadni minden koncot. (Arany János) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Vonzóereje van; követésre indítja az embert. A rossz példa gyakran vonz. A világ rossz, és a példa vonz. (Vörösmarty Mihály)
4. tárgyas (átvitt értelemben, nyelvtudomány) <Szó, kifejezés mindig vmely meghatározott nyelvtani alakot> kíván maga mellé. A „megfelel” ige részeshatározót vonz.
Igekötős igék: odavonz.
vonzott.
