vörös
vörös melléknév és főnév; (főleg népies, bizonyos állandósult szókapcsolatokban, kül. jelzőként nem haszn.) veres [ë-ë]
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A szivárvány színei között a barnasárga mellett a külső szélre eső színű; olyan, amilyen az alvadóban levő vér színe. Vörös bor, festék; (vegyi ipar) vörös foszfor: oldhatatlan, nem mérgező, reakcióra nem képes, sötétvörös porszerű f.; vörös frakk ←; vörös karkötő ←; vörös kréta; vörös répa ←; vörös rózsa; vörös salak ←; vörös szekfű, toll; vörösen izzó vas; vmi vörös fonálként húzódik vmin végig; vörös kakas ←; vörös vérsejt: barnássárga, de tömegében piros színű v., amely az oxigént szállítja. Vörös ceruzával húzza alá a hibákat. Szóláshasonlat(ok): vörös lesz, mint a → pulyka; vörös, mint a (főtt) → rák. Cifra beszéd kéne azt elsorolni, | A vörös nadrágban mit érezett Jancsi. (Petőfi Sándor) Hétfő napon hajnal hasadáskor, Veresebb az ég alja mint másszor. (Arany János) A rókát vörös frakkban kergette. (Krúdy Gyula) Vörös lőn a hold. (Juhász Gyula) Dagassz gázlángnál kenyeret, | vagy égess lukas, vörös téglát … | tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát – | a tőkéseké a haszon. (József Attila) || a. Ilyen v. ehhez közelálló színű <haj, szőrzet>, ill. ilyen hajú, szőrzetű <ember>. Vörös hajú, szeplős gyerek; vörös ember, nő; vörös bajusz, szakáll. A legtipikusabb falusi bíró, akit valaha is láttam, magas, vörös … botos bíró. (Móricz Zsigmond) || b. <Természettől fogva, gyakran betegség, iszákosság következtében> ilyen árnyalatú, színeződésű, ill. erőfeszítéstől kipirult <bőr, testrész>. Vörös arc; vörös bőrű strandoló; vörös kéz, orr. Vörös szeme … és hegyes fogai megkacagtatták a véneket, s a hideglelésig rémítgették a gyermekeket. (Ambrus Zoltán) A kis fiú már egészen zavarba jött, s az arca vörös lett. (Móricz Zsigmond) || c. <Kártyában:> piros (I. 4). Vörös alsó, ász.
2. Ilyen színű <tárgy, dolog, jelvény a munkásmozgalom, a forradalom, a forradalmi hadsereg, párt v. a párt vezetésével működő szervezet jelképeként.> (Ötágú) vörös csillag ←; vörös nyakkendő: az úttörők jelvénye; vörös lobogó; vörös zászló; vörös csillagos repülőgép, sapka. Vörös csillag, ragyogj és trónolj. (Ady Endre) A történelem futószallagára | szerelve ígyen készül a világ: | hol a munkásság majd a sötét gyárra | szegzi az Ember vörös csillagát! (József Attila) || a. <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> a forradalmi munkásmozgalommal kapcsolatos, a kommunista párt vezetése, irányítása alatt álló, a kommunizmus ügyét szolgáló, azért harcoló. Vörös Csepel; vörös gárda ←; Vörös Hadsereg: a) a Magyar Tanácsköztársaság hadserege; a Vörös Hadsereg dicsőséges északi hadjárata; b) <1946-ig> a Szovjetunió hadserege; a Vörös Hadsereg győzelmei Kolcsak és Genyikin csapatai fölött.
3. <Állandósult szókapcsolatokban:> Vörös csütörtök ←; vörös péntek ←; (vallásügy, régies), vörös barát: templomos b.; vörös ördögök ←.
II. főnév -et [e] v. -t, (-ek) [e] v. (a 2. jelentésben) -ök, -e [e]
1. Vörös szín. Égő, haragos, rikító vörös; vörösbe hajló, játszó; (fizika) vörösön inneni: infravörös; vörösre fest; vörösre → gyúl vmi; vörösre lakkozott köröm. A szél vörösre csípte az arcokat. Vörösre mart a csípős hideg minden orrt és minden arcot. (Mikszáth Kálmán) Nézett, könyörgőn, vörösre sírt szemmel. (Gárdonyi Géza)
2. (rendsz. többes számban) (bizalmas) <Kül. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság idején, ill. az ezt követő évekre vonatkoztatva:> kommunista személy, főleg katona. A vörösök visszaverték a burzsoá, fehérgárdista csapatokat. A vörösök 1919-ben hősiesen védték az országot.
3. Vörös színű tárgy, kül. vörös ruha. Talpig vörösben. Ma vörösbe öltözött. || a. Vörös bor. → Burgundi vörös; egri, szekszárdi vörös. Kérek két deci vöröst. Menüt rendelt, hozzá három deci vöröst. (Kosztolányi Dezső) || b. Vörös színű festék. Vörössel fest ki vmit. || c. Vörös színű fonál, dísz. Vörössel varrja ki a zsebkendő szélét.
4. (ritka) <Kártyában:> piros (II. 4). Vörös az adu; vörös(et) hív.
Szólás(ok): ld. posztó.
Szóösszetétel(ek): 1. vörös-fekete; vörösfenyő; vörösfrakkos; vörösinges; vörös-sárga; vörös-szőke; vöröstarka; 2. bíborvörös; bordóvörös; bronzvörös; céklavörös; infravörös; jajvörös; lángvörös; meggyvörös; paprikavörös; rákvörös; rézvörös; rozsdavörös; téglavörös; tűzvörös; vérvörös.
