y
y [ipszilon] főnév és számnév (régies írva: ypsilon is)
I. főnév -t, -ok, -ja, (-a)
1. A latin ábécének huszonharmadik, teljesebb ábécének az x és a z közé eső negyvenkettedik betűje; önálló betűként sok családnevünkben és többnyire idegen szavakban is az i hangot jelöli; néhány kétjegyű betűben (gy, ty, ny, ly) a második jegy; nyomtatott alakja: y, Y. Kis y; nagy Y. Meg lehetett tanulni minden betűt, csak az ipszilont nem. Arról azt tartotta a kalapos, hogy az nem magyar betű, s azt nem is tanította. (Móra Ferenc) || a. (jelzőként v. összetételben) A nyomtatott nagy Y betűhoz hasonló (alakú), rá emlékeztető <tárgy, dolog>. Y alakú; a parittya Y alakú fája. Ipszilon lábú szikár ember lépett az irodába. (Tolnai Lajos)
2. (rendsz. jelzőként) <Felsorolásban, sorszámnév helyett, ha a sorozat többi tagját is az ábécé betűi jelölik.> A fejezet y) pontja.
3. (bizalmas) (rendsz. X-szel együtt) <Ismeretlen v. meghatározatlan személy megnevezésére.> X. Y. barátja. Midőn az író személyi gondolatát fűzi tovább, …igen határozottan beszélhet, anélkül, hogy minduntalan odatenné az egyhangú szabadkozást: „X vagy Y nézete szerint.” (Arany János) || a. (jelzőként) (ritka) <Ismeretlen v. megnevezni nem kívánt személy, hely nevét helyettesítő jelzőként.> Y úr azt üzente, hogy … Y községben történt.
II. számnév (melléknévi) (ritka, mennyiségtan) <Főleg levezetésben, feladat, példa megoldásának szövegében, az x-szel jelölt mennyiség mellett:> (második) ismeretlen v. meghatározatlan számú. Y nap alatt; y méter.
III. számnév (főnévi)
1. (mennyiségtan) <Kijelölt műveletekben egyenletekben, képletekben algebrai jelként:> (x mellett a második) ismeretlen v. meghatározatlan mennyiség, szám. x+y; y2. Az egyenlet egyik ismeretlenje x, a másik y. || a. (jelzőként) Y alapú, kitevőjű hatvány, || b. (mennyiségtan) <A függő változó mennyiség megjelölésére.> Az y az x négyzetének arányában változik. || c. (jelzőként) (mértan) Y tengely: a derékszögű koordináta-rendszer függőleges tengelye.
y-nyi; y-odik; y-os.
