zabál
zabál ige -t, -jon (durva)
1. tárgyatlan <Állat, kül. ló, disznó, kutya> táplálkozik. A kutya mohón zabált. || a. tárgyas <Állat> eszik, fal vmit. A disznók tele pofával zabálták a moslékot.
2. tárgyatlan <Megvető, sértő szóhasználatban:> eszik. Dolgozni nem akar, de zabálni tud! Itt van, zabálj! Hát az a másik miért nem zabál együtt velünk? (Jókai Mór) Inni s zabálni úgy tudott, akár egy ökör vagy egy sertés. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyatlan (rosszalló) Rendetlen mohósággal, csúnyán, habzsolva eszik. Nem is eszik, hanem zabál. || b. tárgyas (rosszalló) Ilyen módon eszik, fogyaszt vmit. Két pofára zabálja a húst. Annyit zabál, mint egy ló. Az anyja … padlásszobába kuksol, míg ő utazgat és habot zabál. (Kosztolányi Dezső) || c. tárgyatlan (rosszalló) Mértéktelenül sokat, csömörlésig eszik. Itt van az egész tál, zabálj! Ők játszanak, zabálnak szűntelen. (Katona József) Ha van pár pengője, azt elpazarolja, olyankor zabálnak, azután jön az éhkopp. (Nagy Lajos)
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Mohón, kitartóan olvas vmit; fal. Zabálja a regényeket. Szerény állat itt a lélek … Mint szamár a gazt: zabálja A kalendáriumot. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: agyonzabál; bezabál; felzabál; megzabál; összezabál; végigzabál.
zabáló; zabáltat.
