zabla főnév zablát, zablája, (népies, kissé régies) zabola
1. Régen egyetlen ívben meghajló, ma két, középen csuklóval összekapcsolt rövid vaspálcikából álló eszköz, amelyet a kantárhoz kapcsolva a ló szájába tesznek, és amelynek két végén levő karikába a gyeplőt fűzik. Feszítő zabla; kétkarikás, négykarikás zabla. Feszesen tartja a zablát. Régóta fut a lovam, kifáradt, Szájában tajtékos a zabola. (Petőfi Sándor) Mács zablán vezette a lovait a Kelesse portára. (Gárdonyi Géza) A lovak nyugtalankodva rázogatják zablájukat. (Krúdy Gyula)
2. (bizalmas) (rendsz. szólásszerű kapcsolatokban) <Emberrel kapcs., emberre vonatkoztatva:> fegyelem, fék (4). Zablán→tart vkit, vmit; megereszti a zablát. Ha nem érez zablát, nem lehet bírni vele. Tégy zablát a szádra: fékezd a nyelvedet. Engem a szerelem hozott ide …, zablát, fegyelmet és akadályt megvető … lázas szerelem. (Mikszáth Kálmán) A leányom teljesen az anyja természete: … csökönyös, zabolát nem tűrő. (Gárdonyi Géza)
3. (tájszó) Pállás, pállottság a száj szélén, szögletében. Zabla van a száján.
Szóösszetétel(ek):zablalánc; zablaszíj.
zablás; zablátlan.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.