zaj [1]
zaj [1] főnév -t, -ok, -a
1. Sokféle, összevegyülő v. egybefolyó hangnak, zörejnek zavaros, gyak. kellemetlen vegyüléke. Fülsiketítő, pokoli zaj; harci zaj: (átvitt értelemben is) háborús készülődés, háborúra való izgatás; → külső zaj; utcai zaj; az utca zaja; behallatszik a zaj; zaj keletkezik, támad; elül a zaj; zajt csap, üt, ver; (átvitt értelemben) zajt csap, üt vmiért: hangosan szóvá tesz vmit, veszekszik vmiért. Gyerekek, szépen viseljétek magatokat és ki ne jöjjetek semmi zajra. (Mikszáth Kálmán) Csak az uszoda zaját hallotta: vízlocsogást, egy rikkanást, egy kacajt, fürdőzők csiripelését. (Kosztolányi Dezső) Moziban. Zaj és zene, | Félhomály, léha beszéd. (Juhász Gyula) || a. Emberi hangoknak ilyen vegyüléke. Mindenki egyszerre beszél, a nagy zajban nem lehet érteni semmit. Hallani zajt, Hangos kacajt. (Arany János) Sikoltás és tolongás támadt, s amint a zaj csökkent, szűrös és gubás betyárok tömege tódult be. (Móricz Zsigmond) || b. Vmilyen súrlódás, mozgás, működés v. munka által okozott, rendsz. ritmikus zörgés, zúgás, sistergés, dübörgés v. más ilyenféle hang. Lépteinek zaja; a gépek, a járművek, a motor zaja. Az ilyen munka nagy zajjal jár. Mozsárdöngetés, habverés zaja, malacvisítás … hallatszott a konyhai helyiségek tájáról. (Mikszáth Kálmán) Olyanforma zaj hallatszott a száz esztendősnél régibb házban, mintha koporsót eresztenének a föld alá. (Krúdy Gyula) Lépések zaja hallatszott a folyosón. A kalauz haladt el fülkéje előtt. (Kosztolányi Dezső) || c. Egyetlen mozzanatból álló, rendsz. vmely tárgy leesése, ütődése által okozott hang, zörej. Zajra lett figyelmes. A lövés zajára berohantak a szobába. Gyanús zajt hallott. Künn a diók zajjal pottyantak a földre, amint verte a nagy pózna az ágakat. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Feltűnést keltő, hosszas, lármás foglalkozás vmivel; hűhó. Nagy zajjal beharangoz vmit. Nagy zaj keletkezett a dolog körül. Nem óhajtottam, hogy Aristophanes kiadása üzleti zajjal történjék. (Arany János) Nagy zajjal tanítja, amit mindnyájan tudunk … (Gyulai Pál)
3. (átvitt értelemben, választékos) A társas élettel, a nyilvános szerepléssel együttjáró sürgés-forgás; tülekedés. Kerüli a zajt; távol a világ zajától. Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja, Melynek csengése a rónákon keresztül Vándorol, s a világ zaja nem zavarja. (Petőfi Sándor) Elfáradtam Pest zajában | A hiúság vásárában. (Gyulai Pál)
4. (költői) A háború, a harc, a forradalom zaja: teljes erővel folyó harc (háború, forradalom). Apám, el kell mennem, Háború zajában hírt-nevet szereznem! (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. zajmentes; zajmérő; zajtompítás; 2. csatazaj.
