zajlás
zajlás főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a zajlik igével kifejezett folyamat, jelenség; az a tény, hogy vmi zajlik.
1. Jégtáblák megjelenése és úszása folyóvíz felszínén, ill. az összefüggő jégkéreg széttöredezése, megindulása, leúszása. Megindult a zajlás a Dunán. A hajók … befagynak a jég közé és még jó szerencse, ha a zajlásban parthoz tudnak állni. (Tömörkény István) || a. Vminek a zajlása: ez a folyamat vmely folyóvízen. A Duna zajlása. Vízen úszó jégtáblák tömege.
2. (irodalmi nyelvben) Nagy víztömeg hullámzó mozgása; hullámverés, hullámzás, hullámok játéka. A tutajnak lehetetlen volt a tenger ellenkező zajlása miatt másodszor a parthoz közelíteni. (Jókai Mór) A sziklás tengerparton feküdtem, s a kék hullámok szelíd zajlása mellett olvastam. (Kuncz Aladár)
3. (átvitt értelemben, választékos) Élénk mozgolódás, nyüzsgés, forrongás. Az élet, az események zajlása. A politikai életben nagy csend volt, azután egyszerre megindult a zajlás. [Az ősök ritmusa.] Ember vagyok …, Ki azt hiszi, … szűz ösvényt tör. Ám bennem csöndesen | Ezernyi ős mozgás jár vén utat. | Sok régi ritmus, sűrű és borús Zajlás a test titkos mélyeiben. (Tóth Árpád)
zajlási.
