zálog
zálog főnév -ot, -a v. -ja
1. Ingó v. ingatlanvagyontárgy, amelyet az adós a kölcsön biztosítékául a kölcsönadónak, hitelezőnek átad, v. számára leköt (5). Követelését a zálogból v. a zálog eladásából kielégíti; zálogra kölcsönt ad; zálogot ad vmiért; átadja, ki- v. visszaváltja, visszaadja a zálogot. [Lúdas Matyi] Elkéré ekkor doktor Skorbuntzius úrtól | Ócska parókáját, spádéját, vén paripáját … Rá állott az öreg, minthogy jó zálogot ígért. (Fazekas Mihály) || a. Vmely (megfelelő értékű) tárgy, amelyet a megkárosított személy a kártevőtől elvesz v. lefoglal a kár megtérítésének biztosítékául. Zálogot vesz vkitől. A vadőr elvette az orvvadász puskáját zálogul v. zálogba.
2. (ragos alakokban, kifejezésekben) A zálog (1) adásával létrejött (jogi) viszony, állapot. Zálogba → ad; zálogba → bocsát; zálogba → csap; zálogba hagy, elvesz vmit; zálogba tesz vmit: elzálogosítja; zálogba v. zálogul → vet. Zálogba(n) van az órája vkinél. Zálogban bírja a birtokot. A lányom aranymarháit [= ékszereit] voltam kénytelen zálogba vetni. (Mikszáth Kálmán) || a. (ragos alakban, kifejezésekben) (bizalmas) Zálogház. Zálogba visz vmit. Mindene zálogban van. Kivált vmit a zálogból. Azt a gyakorlati ajánlatot tette a gavallérnak, hogy vigye el a gyöngyét … tegye zálogba. (Hunyady Sándor) Van rendesebb ruhám is …, de az is a zálogban van és nem lehet kiváltani. (Nagy Lajos)
3. (játék) <Némely társasjátékban, zálogosdiban> a játékszabályok ellen vétő személy által adott kisebb használati tárgy, amelyet csak vmely tréfás büntetés elszenvedésével, ilyenféle feltétel teljesítésével válthat ki a játék végén. Zálogot ad; zálogot szed. Mi történjék azzal, akinek a záloga kezemben van?: <a zálog játékos kiváltásakor szokásos kérdés>. Csókkal váltja ki a zálogot. || a. (ritka, régies) Zálogosdi. Különféle játékokhoz fognak: Vígadnak, divatja vagyon a zálognak. (Csokonai Vitéz Mihály)
4. (átvitt értelemben, választékos) (birtokos viszonyban) Két személy, csoport, közösség közt fennálló belső viszony, kapcsolat jelképe. A gyűrű a hűség záloga; (választékos, finomkodó) a szerelem záloga: a gyermek. Mit adjak barátságom, hűségem, szerelmem zálogául? Óh, ha szívünk szerelmének Kis zálogi születnének … (Csokonai Vitéz Mihály) Szivárvány csatolja az eget földünkhöz, Zálogul, hogy még van istennek ránk gondja. (Madách Imre)
5. (rendsz. birtokszóként) (átvitt értelemben, választékos) Vmely ígéret, remény, lehetőség teljesedésének, megvalósulásának biztosítéka. A → jövő záloga. Megőrizzük függetlenségünket, felemelkedésünk legfőbb zálogát. Ez a lelkesedés az elkövetkező győzelem biztos záloga. Az egyezmény erős záloga a világbékének. Veselényi küldi … Künn a kapuban vár tábori segéde, Útasítva lévén be sem lépni addig, Mig ez az ajándék el nem fogadtatik … Ez pecsét, ez zálog lenne, hogy azontul Nem tarthat személye semmi bántalomtul. (Arany János) Két gyereket adott neki …, a jövő zálogait. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. zálogadósság; zálogátadás; zálogbér; zálogbíró; zálogdíj; zálogeladás; záloghitelező; záloghivatal; zálogjáték; zálogkiváltás; zálogkönyv; zálogkötés; zálogosztály; zálogösszeg; zálogszerződés; zálogtartó; zálogtulajdonos; záloguzsorás; zálogváltság; zálogvétel; zálogvisszaváltás; 2. jelzálog; kézizálog.
