zár [1]
zár [1] ige -t, -jon
I. Becsukva rögzít.
1. tárgyas <Ajtót, kaput, fedelet, fiókot> alkalmas szerkezettel csukott állapotban úgy rögzít, hogy a rögzítés megszüntetése nélkül ne lehessen kinyitni. Lakattal, retesszel, zárral zár vmit; → kulccsal, kulcsra zár vmit; vkire v. (ritka) vmire zár: <ajtót, kaput> becsukva úgy rögzít, hogy mögötte bent marad, bent reked vki, vmi; magára zárja az ajtót: belülről bezárja az ajtót. A bérházak kapuját 11 órakor zárják. Akkor már eltávoztak az ivók, és ajtót zártak. (Tolnai Lajos) Sohase zárt semmit. Nyitott kapunál, nyitott ablaknál aludt. (Kosztolányi Dezső) || a. Zár vmit: így rögzíti vminek az ajtaját, fedelét, fiókját. Mindig zárja az íróasztalát. Este nyolckor zárták a boltokat. Itt a fiókjaim kulcsa … Zárnom kell azt az asztalt, mert benne vannak a szerződések. (Gárdonyi Géza) || b. (tárgy nélkül) <Üzletben, üzemben> a munkát megszünteti, s a helyiség(ek)et bezárja. Zárunk!: <annak bejelentésére, hogy vmely vendéglátó üzemben elérkezett a záróra ideje.> Ma kettőkor zárunk. A fűszeres hatkor zár. || c. tárgyatlan <A közönség szolgálatában álló intézmény, üzlet stb.> működését, szolgáltatásait (aznap) megszünteti; (be)zárják. Az irodák délután ötkor zárnak. A színházak június 30-án zártak. Az üzlet tízkor zár. || d. tárgyas (ritka, költői) Ajkat, szájat, szemet összecsuk és nem enged felnyílni, v. hosszabb ideig nem nyit fel. Mielőtt … a dagadó párnák A király szemeit nyugalomra zárnák, … Pergamen levelet vőn [= vett] ki tarsolyábul. (Arany János) Ölelő karod fogjon át, Ajkad zárja mesélő ajkam. (Ady Endre)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Kulcs, retesz v. más efféle eszköz> a nyitás ellen biztosít vmit, ill. ilyen rögzítő szerepében vhogyan működik. Melyik kulcs zárja a könyvszekrényt? Ez a kilincs nem zár. A retesz jól zár.
3. tárgyas Vhova zár: <embert, állatot, tárgyat> vmely elrekesztett helyre visz, helyez, és gyak. zárral is biztosítja, hogy ki ne jöhessen v. vki hozzá ne juthasson; bezár (2); elzár (1). Vö: hozzázár. Hozzám, hozzánk, hozzátok, hozzájuk zár; börtönbe, fogdába, gyűjtőtáborba, kolostorba, magánzárkába zár vkit; kalitkába, ketrecbe zárja az állatot; fiókjába, szekrényébe zár vmit. Leányát pedig a koporsóba zárák, Vele sok szép kincset: egész falu árát. (Arany János) Testamentumát lepecsételt borítékban íróasztala alsó fiókjába zárta. (Kosztolányi Dezső) A fegyverek … egy helyen voltak kamrába zárva. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (határozóvonzat nélkül) (kissé rosszalló) Mindent zár: <személy> a házban minden használati tárgyat, főleg élelmet túlzott óvatossággal v. zsugoriságból zár alatt őriz; mindent elzár. || b. Borítékba zár vmit: borítékba teszi, és leragasztja v. lepecsételi. Megírta és borítékba zárta a levelet.
4. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Magába zár: <barlang, üreg, sír, temető> magába fogad és elrejt, ill. visszatart vkit, vmit. Egy mély sír magába zárta kedvesét. Ki gyáván várja a halált, Magába zárja azt a föld. (József Attila) || a. tárgyas (átvitt értelemben) És hadd jöjjön el Noé bárkája, | Mely egy új világot zár magába. (Vörösmarty Mihály) || b. tárgyas (átvitt értelemben, költői) Keblébe, lelkébe, magába, szívébe zár vmit: érzelmet, titkot, megtudott dolgot titkon megőriz, nem árul el. Egy király oly vétkes érzéseket nem zár a kebelébe. (Csokonai Vitéz Mihály) Oh hát nevét … Hogy hű szivembe zárjam, mondja meg, Hogy annyi közt egy kedves szóm legyen, Melyhez remény és hálám kötve van. (Vörösmarty Mihály) Lelkembe zárva … Antik pogány öröm mosolyog csendesen. (Juhász Gyula)
5. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Karjába v. karjaiba zár: vkit szorosan átöleli. A karjába zárta, kit gondolni sem mert, Ezer öleléssel. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (átvitt értelemben, költői) Keblébe, szívébe zár vkit: megszereti. Elszakadsz tőlem, szeretett barátném! Hasztalan zárlak kebelembe: eltünsz. (Berzsenyi Dániel) [Kossuth halálának évfordulóján.] Téged minden magyar szívébe zárt, A síri hant csak tested fedte el. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, választékos) Szívébe zár vmit: megszívleli, szívére veszi, amit vki mond. Szívébe zárta anyja szavait. Szívébe zárta a bölcs intelmeket.
II. tárgyas Hézag megszüntetésével v. hiány pótlásával, folyamatosan késszé, befejezetté tesz vmit.
1. <Sort> szorossá tesz azzal, hogy a hézagokat megszünteti. Szorosabbra zárja → sorait. Egy-egy beteg vagy sebesült kidől a sorból … A többi sort zár és siet. (Jókai Mór) || a. tárgyas (nyomdászat) Formát zár: szedést, nyomódúcot amely betöltő anyaggal körülrak és vaskeretben rögzít. || b. tárgyas (fizika) Áramkört zár: a vezetékben összeköttetést létesít v. helyreállít, hogy az áram keringése meginduljon.
2. tárgyas <Időszakot, cselekvést, folyamatosan létrehozott dolgot> befejez, bevégez. Zárja levelét, sorait; beszédét zárja vmivel. A mérkőzéseket jó eredménnyel zárta. A színház a Bánk bán-nal zárta az idényt. Odalenn mulatság étel-ital járja, S könnyü hadi játék kezdi avagy zárja. (Arany János) A napot | Swinburne zárta s Browning-izelítő. (Szabó Lőrinc)
III. tárgyatlan Hézag nélkül beleillik vmibe, v. hozzáillik vmihez; záródik. Az ablak jól zár. A fiók nem zár. Az üvegdugó légmentesen zár.
Igekötős igék: bezár; belezár; elzár; hozzázár; idezár; kizár; körülzár; közbezár; különzár; lezár; mellézár; odazár; összezár; rázár; visszazár.
