zarándokol
zarándokol tárgyatlan ige -t, -jon
1. (vallásügy) Zarándokként vmely távoli, szentnek tartott helyre, kegyhelyre megy. Mekkába, Máriabesnyőre zarándokol. A Szentföldre zarándokolt. Rég megfogadtam hogy Sz. Péter sirját | Zarándokolva tisztelem meg. (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben, választékos) Kegyeletes érzéstől vezetve ellátogat, elmegy vkihez, vhová, fölkeres vkit, vmit. A nagy férfi ravatalához zarándokol az egész város. Oh Széphalom! | Azért kellett-e csak Hozzád zarándokolnom, Hogy egy hajtásra … hosszút igyam A keserűség poharából…? (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: elzarándokol; idezarándokol; odazarándokol; végigzarándokol; visszazarándokol.
zarándokoló v. zarándokló.
