1. Olyan <személy>, aki magába zárkózik, elkülönül az emberektől, nem keresi társaságukat, aki bajait, gondolatait, nem nyilvánítja, nem közli velük, érzelmeit magába fojtja; nem közlékeny, hallgatag. Zárkózott ember, gyerek, lélek. A vénasszony nagyon zárkózott volt, senkivel nem állott szóba. (Mikszáth Kálmán) A zárkózott ember hirtelen idegessége tört ki belőle a hosszú, dacos és hallgatag éveken át fölgyűlt idegesség. (Babits Mihály) || a. Ilyen emberre valló, jellemző. Zárkózott jellem, magatartás, természet, viselkedés. Zárkózott életet él. Nagyon zárkózottan viselkedik. [Petőfi] megjelenése komor, zárkózott volt: inkább visszautasító, mint barátságos. (Jókai Mór) Zárkozottabb – nem olyan mint régen, Ritkán látni virágos kertjében. (Kiss József)
2. (ritka) A világtól elkülönült, ridegen előkelő. A ház külseje … csendes, zárkózott képet mutat. (Jókai Mór)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.