zavarodott
zavarodott melléknév -an, -abb (választékos)
1. Zavaros(sá vált), tisztaságát, átlátszóságát vesztett <folyadék>. Zavarodott bor.
2. (átvitt értelemben) Zavaros (2–3), kavargó, felfordult. Zavarodott állapot(ok), helyzet.
3. (átvitt értelemben) Zavarban levő, zavarttá vált, lelki nyugalmát, biztonságát vesztett <személy>. Zavarodott ember, fickó. Mitől ilyen zavarodott szegény? Mindenik sem tetszik nékem és zavarodott vagyok. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre valló, jellemző <külső, megnyilvánulás>. Zavarodott beszéd(ű), fej(ű), kedély(ű), tekintet(ű). Zavarodottan felelt kérdéseimre. Zavarodott arcán önkénytelen megbánás nyomai látszottak. (Jókai Mór) A hordár … darab ideig zavarodottan állott helyén. (Krúdy Gyula) || b. (átvitt értelemben, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Háborodott, bomlott. Zavarodott agy, elme, lélek; zavarodott elméjű, lelkű.
