zendül [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jön (választékos)
1. (hangutánzó) Megzendül (1–2). Dal zendül; víg zene zendül. Nagyot zendült az ég. S ha ajkam örömteli vég szava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej. (Petőfi Sándor) S hogy csendesen zendűlt a húr: Lőn a vidám fiú komoly. (Tompa Mihály) „Éljen Ulászló! Hunyadink is éljen!” | Rá zene zendül. (Arany János) [A hadnagy] tele tüdővel szívta be a balzsamos esti levegőt.Mintha diadalmas harsonák zendülnének a levegőben. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, hangutánzó) Hirtelen és nagy zajt okozva keletkezik, támad vmi. Elgyengűle Dobó, s a zászlót Bulcsura hagyta: | Ez viszi most …, ha kis csata zendűl. (Vörösmarty Mihály) Szél zendül az erdőn. (Arany János)
3. (ritka) Felzendül (2, 2a). Az egész szomszédság mind ellened zendül. (Arany János)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.