zengzet [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e] (régies, irodalmi nyelvben, hangutánzó)
1. Zengés, szép hangzás. Ekkor előveszi szép kürtét Lehel … | S változatos gyönyörű zengzettel játszik az éjben. (Vörösmarty Mihály) A zene zengzetei odavertek a kastélyból. (Gárdonyi Géza) A mesterségbeliek zsargonja, mindennapos tolvajnyelve … sohasem a pásztoridillek andalító zengzete. (Kaffka Margit) || a. Zene, zenélés, dallam. A cimbalomhangú régi hangszerből olyan zengzetek szállottak elő, hogy akármi muzsikus is megcsodálhatta volna. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka, költői) Költemény, dal, ének. Zeng a lantos hév szerelmi Éneket … S édes díja zengzetének A leány. (Petőfi Sándor) Harsogjanak szent, bátor zengzetek. (Tóth Árpád) || a. (ritka, költői) Szózat (2–3). S a fülmiléknek énekében Szól hozzám bájos zengzeted. (Kölcsey Ferenc) Az égi zengzet is elhallgatott. (Madách Imre)
zengzetű.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.