zenit

Full text search

zenit [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e]
1. (csillagászat) Az a képzelt pont, ahol a helyünkről kiinduló merőleges az égboltot metszi; az éggömb legmagasabb pontja; tetőpont.  Téged dicsőit a Zenith és Nadir. (Berzsenyi Dániel) Már lángkocsin zenitre hajt a nap. (Tóth Árpád) A zenitre ért nap minden erejével tűzött. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Pályafutásban, fejlődésben, vmely folyamatban> tetőpont (3), csúcs(pont), legnagyobb, legfelső fok; vminek a delelője. Zenitre ér, hág v. eléri a zenitet.  A francia művész dicsősége zenitjén is francia marad. (Péterfy Jenő) Felel is [a parasztmenyecske] kemény, kerek kis mondatokban, vidám öntudattal, mint aki élete zenitjén áll. (Kaffka Margit)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi