zs
zs [zsé] főnév zs-t, zs-je [e]
I. (nyelvtudomány) Beszédhang: a nyelv pereme v. háta és a felső foghús v. a szájpadlás legeleje közt képzett zöngés mássalhangzó, réshang; az s hang zöngés párja (pl. a zsarol ige első hangja). A zs ejtése, képzése.
II. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a teljesebb ábécének utolsó, a z után következő negyvennegyedik betűje; nyomtatott alakja: zs, Zs. Kis zs; nagy Zs.
