1. Két merőleges v. kissé szétálló támasztékból s a rájuk erősített vízszintes lapból álló, a széknél jóval alacsonyabb bútordarab; ülő helyzetben a láb megtámasztására v. gyermekek ülőhelyéül használják. Az apróságok szeretnek a zsámolyon ülni. Fájós lábát a zsámolyra teszi. Itt szokott ülni Vicuska, mikor varr. A lábát erre a zsámolyra teszi. (Gárdonyi Géza) A borzalmas koldusok … zsámolyokon, háromlábú székeken: a Teréztemplom környékén összegyülekeztek. (Krúdy Gyula)
2. Lépcsőül v. térdeplőül haszn. alacsony, rendsz. párnázott v. szőnyeggel letakart kis emelvény. Az oltár, a trón zsámolya; (átvitt értelemben, régies) a trón zsámolyához járul v. borul: mély alázattal az uralkodóhoz fordul. Fölmegyek magam Bécsbe, a trón zsámolyához borulok. (Eötvös József) Jött és rá borult az este a határra, Mint a gyászos asszony oltár zsámolyára. (Petőfi Sándor) Királyi székem zsámolyán ülend Ki a rejtélyt megfejti legelébb! (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben, vallásügy, régies) <Csak néhány szókapcsolatban.> Oltár (1). Borulának buzgó szivvel | Boldogasszony zsámolyához. (Arany János)
3. (sport) Bőrrel párnázott alacsony, négy lábon nyugvó tornaszer. A bordásfalakat most szerelik, a zsámolyok, szőnyegek már a tornateremben vannak.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.