zsén
zsén* főnév -t, -je [e] (finomkodó)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
<Társas érintkezésben> félreértésből, apróbb baklövésből, elszólásból v. egyéb okból eredő kellemetlen, kínos helyzet; feszélyezettség, elfogódottság, zavar. Zsénben van; zsénben voltam, amikor kiderült, hogy leányának néztem a feleségét. Pista … egy kicsit zsénben volt a háziasszonnyal szemben. (Móricz Zsigmond)
