zsibbadt
zsibbadt melléknév -an, -abb (hangfestő)
1. Olyan <testrész>, amely elzsibbadt, ill. a zsibbadás állapotában van. Zsibbadt a kezem. A hosszas kuporgástól zsibbadt lábát dörzsölgette, hogy a vérkeringés újra meginduljon benne. Karja zsibbadtan hanyatlott alá az ütéstől. És fájt az élet a zsibbadt tagoknak … (Vörösmarty Mihály) Zsibbadtan tapint fáradt két kezem. (Ady Endre) Egyszerre csak megfogtad a kezem … És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek! (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, költői) Erőtlen, bénult, eltompult <lelkierő, képesség, érzés>. Érzésetek zsibbadt, agyvelőtök kába. (Csokonai Vitéz Mihály) Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? (Ady Endre) A nagyanyám: zsibbadt csüggedtségéből felriadt. (Móricz Zsigmond)
