zsibong ige -ott, -tak, -jon, -ani (egyes szám 1. személyben nem haszn.)
1. (hangutánzó) tárgyatlan <Emberi, állati tömeg> tompa morajlással, zúgással mozog, nyüzsög. Zsibong a sokaság. A piacon zsibongott a vásári nép. A kasban zsibongnak a méhek. Budának roppant bércfokáról | Szédülve Pestnek tornyait tekintem | … És a habokkal küzdő szép hidat, Melyen zsibongva egy világ tolong. (Berzsenyi Dániel) Zsibongva hadával a völgyben alant | Ali győzelem-ünnepet űlet. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Csiklandó vágyak méhrajai | zsibongnak övem körül. (Babits Mihály) || b. tárgyas (ritka) <Tömeg> zúgva, zajongva mond(ogat) vmit. „Megtalálta zsák a foltját! …” Zsibongja az egész násznép. (Jókai Mór) || c. tárgyatlan (ritka) <Emberi tömeg hangja> elmosódottan, tompán zúg. Mi rémes hang zsibong a légen át! | Nem gyászdal az …? (Vörösmarty Mihály) Állandó lárma zsibongott itt a levegőben, boldog zsivaj. (Kosztolányi Dezső) || d. tárgyatlan <Hely, ahol emberi, állati tömeg hullámzik,> elmosódott hangon, tompán zúg. Az egész nagy tér zsibongott a fel és alá hullámzó tömegtől. A puszták tava zsibong hangosan; Ezer madár csapdos, hápog, riad. (Tompa Mihály) Mint a méhkas zsibong palotája. (Gyulai Pál)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.