zsong
zsong ige -tam, -ott, -jon; -ani (-ni) (főként 3. személyben) (hangutánzó)
1. tárgyatlan Lágyan, halkan zümmögő hangot ad. Zsongnak a darazsak, a méhek. A méhek mind itt zsonganak. (Tolnai Lajos) || a. tárgyatlan Zsong vmi: ilyen hang hallatszik vhol, vhonnan. Zsong a kaptár; zsong a kert a méhektől. Zsong az erdő. S a fák Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák, Ha rajtuk szárnyas forró hír repül. (Tóth Árpád) || b. tárgyatlan (választékos) <Zene, ének, hang(zavar)> egybeolvadva, kellemes zengéssel, halkan szól, hallatszik. Ajkain … lassú dallam zsongott. (Kemény Zsigmond) Ezerféle zaj zsongott, a széláramlattal bódító illatok érkeztek. (Kuncz Aladár) Monoton dallam zsong a víz felett. (Juhász Gyula) || c. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Halk, zümmögő hangon dúdol, énekel vmit. Én kidőltem, s nótát zsongok. (Ady Endre)
2. tárgyas (ritka) Zsongva (1) körülrepked; körüldong. A méhek zsongják a virágokat. Olyan maga, mint a mézes köpű, nagyon zsongják a darazsak. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely gondolat, érzés, emlék> vkinek tudatában, lelkében határozatlanul, de folytonosan megvan, fel-felbukkan. Egy fájó érzés zsong benne. Most is a fülemben zsong az a dal(lam). A mai néző … fejében mindenféle reminiszcencia zsong. (Ambrus Zoltán)
zsongó.
