zsúr
zsúr főnév -t, -ok, -ja (régies írva: jour is) (elavulóban)
Délutáni társas összejövetel magánháznál. Zsúrt ad, rendez. Jouron … megfordult És jó kelete lett nevének. (Kiss József) Később, kisvárosi zsúrokon, | mikor összejött a sok rokon, | lányokat kellett hazakisérni. (Babits Mihály) Szikkadt melléhez szorította a kenyeret, s vékonyan, mint a zsúrokra szokás, megszegte a karéjt. (Gelléri Andor Endre)
