ÁGY
ÁGY, fn. tt. ágy-at. 1) Holmi puhábbnemű anyagból álló, s fészek gyanánt elrendezett teríték, melyre alvás végett fekünni szokás. Szalmából, szénából, kukoriczahéjból vetett ágy. Egymásra hányt ruhanéműkből, leterített bundából való ágy. Párnás, dunyhás, paplanos ágy. A bojtárom vizen sáron, magam a paplanos ágyon. Népd. Ágyat vetni, ágyat fölbontani. Vetett ágy. Aki a pad alatt hever, vetett ágyra ásítozik. Km. Ha jól veted ágyadat, jól nyugoszol. Km. Könnyü végbevinni azt, aminek más vetette meg ágyát. Km. A rózsaágyban is félhetni a tövistől. Km. Az Isten könnyebbítse meg ágya szalmáját, azaz haljon meg. Eb ágyában ellett, eb ágyában született. Halálos ágyon fekünni. Gyermekágyban lenni = szülni. 2) Szilárd anyagból, nevezetesen fából, vasból készített bútorféle állvány, melyre a fentebbi értelemben vett ágyat helyezik. Fa ágy, vas ágy. Festett tulipános ágy. Katonaágy, azaz hevederes, melyet öszve lehet hajtani. Födeles ágy. Ágy feje, lába, oldala, pártázata, feneke. 3) Átv. ért. bizonyos müvek öblös része, melybe valamit fektetnek behelyeznek. Puska ágya, melyben a cső fekszik. Továbbá: meder, fenék, aly. Vizágy, folyamágy, eczetágy. 4) A kertészeknél a vetemények ültetésére különkülön választott osztály. Virágágy, borsóágy, melybe virágot, borsót ültetnek. 5) Nyomtatás végett a szűrűre kiteregetett gabona öszvege. Hat hét kereszt búzából vetett ágy. Egy nap két ágyat elnyomtatni.
Ha alapfogalomúl azt veszszük, hogy az ágy am. alvó hely, alvónak készített fészek, így elemezhető: al-gy, az alszik ige gyökétől, mely hosszan ejtve ál, az álom származékban és a hál előlehes szóban. Ide sorozható az al-om is, mely barmok alá vetett ágyat, alvóhelyet jelent. Mennyiben pedig az ágy valaminek alját, alapját teszi, azon al-ból származtatható, melyből alatt, alul, alá stb. származnak. Megvan az l e származékban is: álgyú, mely valamint régente úgy ma is használtatik ez alakban. Egyébiránt rokonok hozzá az előtétes goth: badi (ágy), szanszkrit: pat, svéd: baedd, német: Bett, stb. Képzésre nézve olyan, mint: rom-gy, tár-gy, hor-gy, töl-gy, völ-gy, ir-gy, stb. l. ~ GY, mint képző.
