ÁJUL
ÁJUL, (áj-ul); önh. m. ájul-t. Mintegy lélek s élet nélkül magán kivül lesz, mintha mély álomba esett vagy meghalt volna. Az alél által jelentett kórállapotnak nagyobb mértékét jelenti. Az alél gyöke al-ik, s am. alvóhoz hasonló állapotba esik, az ájul-é pedig a nyilást, szájtátást jelentő áj, minthogy az ájult szája rendesen tátva marad; törökül: bajyl–mak. Igekötővel: elájul.
