ÁLLAG
ÁLLAG, (áll-ag) fn. tt. állag-ot. Új alkotásu szó a latin substantia kifejezésére, mely jelent önmagában fönálló lényt, mely nem csupán járuléka valamely más lénynek. Szellemi, anyagi állag. Az oltári szentségben a kenyér és bor állaga Krisztus testévé és vérévé változik. V. ö. ÁLLOMÁNY és ÁLLAT.
