ÁLLÁS, (áll-ás) fn. tt. állás-t, tb. ~ok. 1) A lábas állatnak azon helyzete, midőn testével lábaira nehezkedik. 2) Az élő állatnak, vagy akármely testnek egy helyen maradása, nyugovása. Állásban elromlik a ló, megposhad a víz. 3) Az emberi testnek külső idoma, alkata, kivált midőn lábain áll. Büszke, feszes, katonás, szép állás. 4) Életbeli állapot, helyzet, hivatal, életmód. Jó állásra vergődni. Nyomorú állásban lenni. Állását jobbra változtatni. 5) Azon hely, melyen valami áll, létezik, melyre valamit raknak. Baromállás. Lóállás. Szekérállás a fogadókban. Elégett a szentpéteri állás. Népd. Vásárállás, tér, melyen a vásárt tartják, vásárhely. 6) Emelvényes alkotmány, különösen melyet az építésnél használnak. Kőmívesek állása.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.