BALTA
BALTA, (bal-t-a) fn. tt. baltát, tb. balták. Félkézre való kis fejsze, melylyel kisebb vágást, faragást végeznek. Hosszu, kurta nyelü, fényes, éles balta. Bakonyi kanászok baltája. Baltát forgatni, hányni. Baltával leütni a disznót. Palóczos kiejtéssel: bóta.
Gyöke a hasításra, elválasztásra vonatkozó bal = vad, vál, (vá gyöktől, honnan vág is származik), mely minthogy több más nyelvekben is bír hasonló érteménynyel (pl. a szanszkrit vil am. vág, hasít), innen egyeznek vele a török, uigur bolta, arab balata (secuit), hellen παλτον (Wurfspiesz), πελεχυς, német Beil, Spalten, svéd bil, bila, (a régi svéd bula, am. hasít), bult (nagy szeg), izlandi bullda, bylda, stb. Képzésre nézve valószinüleg az elavult bal-t ige részesülője, baltó balta, mint: hintó hinta, finta, fajta, sánta, ajtó, oltó, stb.
