BÁMÉSZ
BÁMÉSZ, (bám-ész) mn. és fn. tt. bámész-t, tb. ~ok. Valamin szájtátva csudálkozó, bámuló, különösen midőn valami újat, meglepőt, neki megfoghatatlannak tetszőt lát, ácsori. Képzője: ász helyett ész, hogy a kettős hosszu á vontatása kikerültessék, mely tekintetben hasonló képzésüek: ágész, fáész, rákész. A persában bámasz vagy bámusz Vullers szerént: otiosus, vagus, qui considet alibi, ubi non habet quod agat.
