BŰ, (3)
BŰ, (3), fn. tt. bűv-öt vagy büv-öt. Leginkább báj szóval ikerítve (bűbáj) és származékaiban, bűvöl, bűvölés, bűvös, bűvösség, divatozik. Jelent titkos, természetfölötti, bámulatgerjesztő erőt, melyről az a köznépi vak hiedelem, hogy gonosz szellemek segítségével működik, és pedig némely babonás szavak, imádságok, énekek, s egyéb tettek és szerek által.
Alapfogalomban a bámulási, csudálkozási bá hasonmása, mennyiben titokszerű hatásával bámulatra indít. Rokonai: pű! beh! „Pű, mily csoda dolog ez!“ „Beh szép!“ V. ö. BÁ, BÁJ.
