BÜNTETŐ, (1)
BÜNTETŐ, (1), (bün-tet-ő) mn. tt. büntető-t. 1) Aki vagy ami a bünöst bűneiért lakoltatja. Büntető biró, büntető törvényszék, büntető jog vagy igazság, büntető törvény, büntető hatalom, büntető itélet, büntető parancs. 2) Mondatik az időről és helyről, melyekben a büntetés történik; büntető hely, büntető nap, óra.
