BŰZ, BÜZ (am. bü-öz, lásd BÜ gyökelemet s rokonságait Büd alatt), fn. tt. bűz-t, tb. ~ök, vagy ~ek. 1) Régi értelménél fogva am. szag. Innen: Se íze, se büze. (Km.) Megérezte a kolbászbűzt. (Km.) 2) Újabb, és közönségesebb értelemben jelent rosz, kellemetlen szagot. Bakbűz, dögbűz, kaptabűz, lóbűz. Föltaláltad büzén a ganajt. (Km.) Rút bűzzel vagyon a jámbor. Bűzt csinál. Ki nem állhatni a bűzt. Senki sem érzi a maga bűzét. (Suus cuique crepitus bene olet). Km. Bűzbe keverni am. rosz hírbe hozni. Bűzre talált azaz szeretőt lelt. Bűzén keresd, feltalálod. Km. Büzivel jó a káposzta azaz husával. Megérezte a pendel bűzit azaz szeretni kezdi a nőnemet. Km.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.