~CS, (1)
~CS, (1), mint képző a) helyneveket képez, önhangzó nélkül járulván leginkább, j, l, n, r végzetü részint elvont, részint önálló gyökök- és törzsekhez, pl. Baj-cs, Völ-cs, Gen-cs, Hen-cs, Bör-cs, Tor-cs, Tar-cs, Anar-cs, Kadar-cs, Tokor-cs, Měgyer-cs. Mint ilyenhez hasonlók a cz, d, s, t, gy, k helynévképzők, milyenek: Ap-cz, Kap-cz, Szěm-cz, Gön-cz (göm-cz?), Udvar-d, Ér-d, Har-d, Hin-d (him-d?), Szon-d, Tol-d, Un-d; Hor-t, Hon-t, Bar-t, Vir-t, Csej-t; Ör-s, Dap-s, Bük-s; Ör-s; Ptrű-gy; Ălmá-gy, Szilvá-gy, Torbá-gy, Maj-k, Vaj-k, Becs-k, Det-k, Recs-k, Nicz-k, Szepet-k, stb. Mind ezek rokonok azon d helyképzőhöz, mely önhangzóval járul az illető gyök- és törzsekhez, mint: Lov-ad, Ölv-ed, Tok-od, Kulcs-od. Figyelmet érdemel, hogy a persában dsá helyet jelent és öszetételekben határozókép is használtatik, pl. indsá emitt (e helyütt), ándsá amott, kudsa hol? mely helyütt? Egyébiránt V. ö. ~AD helyképző; b) képez másnemű főneveket szintén a fentemlített végzetü gyökök- és törzsekből: kaj-cs, gyol-cs, szemöl-cs, gyümöl-cs, kan-cs, lon-cs (lom-cs), ron-cs (rom-cs), lappan-cs, rikkan-cs, ten-cs, habar-cs, vakar-cs, teker-cs, kükör-cs, gör-cs, hopor-cs (hopor-t); melyekben csinál (régiesen cseál) gyökeleme csi vagy cse látszik rejleni. Rokonok cz, d, gy, s, zs, pl. kor-cz, por-cz, mor-cz, hol-d, faj-d, bár-d, tár-gy, völ-gy, töl-gy, bor-s, hár-s, nyár-s, tör-zs. Hangutánzó ezekben: horzs(ol), morzs(a), pěrzs(ěl) dörzs(öl).
