CSÁRDA
CSÁRDA, (csár-da) azaz lármás hely, vagy száll-da azaz szálló hely?) fn. tt. csárdá-t. Közönséges parlagi kocsmaház, és beszálló, a helységek végén, vagy közelében, továbbá a pusztákon, és utak mentében. A magyar köznép kedves mulatóhelye, és állomása, ha utazik. Bővebb leirás és igazolás helyett álljanak a következő példák:
„Ha megunom magam a pusztába,
Befordulok a szomszéd csárdába.“
Befordulok a szomszéd csárdába.“
| Népd. |
„Állj meg Jancsi, itten van már a csárda,
Ihatnék a rudaslovam a sárga.“
Ihatnék a rudaslovam a sárga.“
| Népd. |
„Kecskeméti csárdában,
Három betyár magában,
Úgy megiszik bújában,
Kifordított bundában.“
Három betyár magában,
Úgy megiszik bújában,
Kifordított bundában.“
| Népd. |
„Ez a csárda nevezetes,
Gólya jár rá, nagy kelepes
. . . . . . . . . .
Kidőlt bedőlt az oldala,
Bele jár az istennyila,
A forgó szél dúdol rajta,
Boszorkánytáncz van alatta.“
Gólya jár rá, nagy kelepes
. . . . . . . . . .
Kidőlt bedőlt az oldala,
Bele jár az istennyila,
A forgó szél dúdol rajta,
Boszorkánytáncz van alatta.“
| Vörösmarty. |
„A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.“
Áll magányos dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.“
| Petőfi. |
Két dudás egy csárdában meg nem fér. Km. Ki a legény a csárdában? Ki a csárdából! azaz, én (a szóló) parancsolok itten.
A csárdáknak különös és jellemző, jobbára gúnyneveket szeret adni a köznép, pl. Aligáll, Bár ne volna, Betekints, Csillag, Belevár, Becsali, Kutyakaparó, Rongyos lampás, Pipagyújtó, Hámszárító, Libadöglő, Eb akaratja, Lebúj, Kúdorgó, Lyukas halom, Parragvár, Lesvár, Ragyogó, Pityer, Zsidószakál, Ugró, Koplaló, stb.
Eredeti jelentése homályos. Rokon vele csardák, azaz, a nagy tölgyfa hajókon levő házikó, és a határőrök őrháza. A szanszkritban (Rigben) cshardik am. hajlék, védhely (Mátyás Fl).
