CSAT, (2), CSATT, fn. tt. csat-ot. 1) Általán eszköz, mely által két vagy több testet, szerszámot, stb. együvé fűzünk, öszveszorítunk. 2) Különösen: érczből, pl. rézből, vasból, ezüstből készült gyűrüs eszköz, melyen valami szíjnak vagy szalagnak végét általhúzzuk, s árr-alakú, mozogható pöczökkel megerősítjük, s az által némely dolgokat, kivált ruháinkat feszes állásba helyezzük. Csattal összekötni az elküldendő irományokat. Csatra kötni, szorítani a nadrágot. A nadrágszíj csatját hátrább tolni. Csattal összehúzni a kalapszalagot. Csak a csattig vonjad azaz ne erőltesd a dolgot vagy okoskodást. Km. Minthogy némely csatok görbe horgas pöczkök, a félrehajlást jelentő csa gyökből származtatható, vagy talán csattanó tulajdonságánál fogva a hangutánzó csat-val azonos, mint a német nyelvben is: Schall, schnallen és Schnalle (Adelung). Így a törökben csattïrmak = egybe csatolni (joindre, attacher ensemble), és csatïrdamak = csattanni (craqueter. Hindoglu szótára).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.