CSAVAR, (1)
CSAVAR, (1), (csav-ar) áth. m. csavar-t. 1) Valemely szilárd testet saját tengelye körül forgat, teker, de bizonyos erővel, és akadály elhárításával. Csavarni a vesszőt, hogy gúzs legyen belőle. Kicsavarni valakinek kezéből a botot. A fiatal fát tövéből kicsavarni. 2) Csiga alakú, rovatékosan bevagdalt eszközt (csavart, srófot) valamely szilárd testbe forgatva benyom, A srófos kerékszeget becsavarni a tengelybe. A sajtó orsóját csavarni. 3) Hajlékony, puha állományu testet öszvetekerget, bötüáttétellel: facsar. Kicsavarni a mosott ruhát. 4) Fintorít, félre húz. Csavarja az orrát. Nyakát, fejét csavarja. 5) Átv. ért. csavarni, elcsavarni a beszédet, más-más tárgyra fordítani, más értelmet adni neki. Ikerítve: csűrcsavar.
Gyöke vagy törzse csav azonos a félre hajlást jelentő csa szóval, s rokonai: csóv, csóva, (csóvál), kóv, melyből kóvályog (csavarog), kób, melyből kóborol (tekereg) származtak. Rokon hozzá a török csevir-mek (tourner). Hasonlók a szanszkrit dhvar, dharv, latin torqueo, hellen ϑραυω, német drehen, stb.
