CSŐ, (2)
CSŐ, (2), (csö-v) fn. tt. cső-t, v. csöv-et, tb. cső-k, v. csöv-ek. Általán hengeralakú végig üreges test. Különösen 1) Az állati és növényi testek ilyetén szervei, melyekben a nedvek föl-alá szivárognak, vagy lerakodnak. Vizelő cső. Végbélcső. Szemgödör alatti cső. Tejvezető cső. Légcső. Hajcső. 2) Hengerded alakú különféle készületek, eszközök. Puskacső, látcső, kútcső. Sebészi cső, mellkapcsoláshoz, végbélsipoly metszéséhez, orrfekély kiirtásához való cső; fecskendező cső. 3) Csőhöz hasonló hengerded testek, habár belül nem üregesek is pl. Kukoriczacső.
Eredeti alakja: csöv, mint a kő, tő szóké köv, töv, s ezeké fő, nő j-vel: fej, nej. V. ö. Ó, Ő, mint képző.
A csöv törzshöz hasonló a latin tubus gyöke: tub, és a hellen σιϕων-é, σιϕ.
