CSŐCSELÉK, (2)
CSŐCSELÉK, (2), (csőcs-el-ék) fn. tt. csőcselék-ět. Itt-ott szedett, elegy-belegy sokaság; alávaló, iminnen-amonnan összecsődült hitvány emberek öszvege; gyülevészség. Csőcselék ember, azaz ily hitvány társaságból való. Csőcselék beszéd, azaz zavart, kevert, hiábavaló beszéd. A székelyeknél: csődelék, minélfogva törzse azon csőd volna, melyből csődül, csődít származnak.
