CSŐD, (2)
CSŐD, (2), (csö-őd) fn. tt. csőd-öt. A jogtudományban és perlekedésben egészen divatossá lett új szó, csődület helyett, s am. hitelezők összejövetele közös adós, vagy adósok elleni perben. Csődöt nyitni, csődöt elrendelni. Öszvetételekben: csődper, csődtömeg. Jelent pályázást is, például: midőn valamely tanszékre, közhírtétel következtében, arra képes férfiak jelenkeznek. Latinul mindkettő concursus név alatt ismeretes, de a magyarban a csőd szónak használata az utóbbi jelentésben az értelemzavar miatt sem ajánlatos, hanem helyette minden tekintetben czélszerűbb pályázás szóval élni. Különben sem mondjuk péld. Kik a csődülők? hányan csődűltek? ezek helyett: Kik a pályázók? hányan pályáztak? stb.
