CSUK
CSUK, hangutánzó önálló gyök, áth. m. csuk-tam, ~tál, ~ott. 1) Kaput, ajtót, ablakot, födelet betesz. Éjjelre becsukják a házkaput. Csukd be az ajtót, ablakot, a pipa födelét. Csukni kevesebb, mint zárni. l. ZÁR. 2) Képes kifejezésben mondatik épületről, vagy eszközről, edényről, melynek kapuja, ajtaja, födele stb. van. Becsukni az ólat, az istálót, a pinczét, a ládát, a pipát. Késő akkor ólat csuknod, mikor oda már tehened. Km. Pénzes ládát, pinczét jó csukva tartani. Km. 3) Mondatik személyről, vagy tárgyról, kit vagy mit valahová betesznek, hogy ki ne jöhessen. A baromfiakat ketreczbe, a malaczokat ólba csukni. 4) Rejt, elrejt, eltakar. A tolvajok elől elcsukta pénzét. 5) Mondatik a szemről, szájról, pl. becsukni a szemeket a nagy por elől; csukd be a szádat, am. hallgass, ne fecsegj. Öszvetételek: becsukni, elcsukni, rácsukni (az ajtót), kicsukni, azaz kirekeszteni. Felcsukni németes kinyitni helyett. Származékai: csuka, csukkan, csuklik, csukló, csukor, csukúl.
Rokonai a hellen κοκλω, a latin cingo, a szanszkrit kuç, kucs.
