CZAPA
CZAPA, CZÁPA, (czap-a, v. czáp-a) fn. tt. czapá-t. Tengeri nagy testü halnem a porczogósok közől, mely telhetetlen torkosságára nézve minden ragadozó halak közől kitünik. Teste hengerded, bőre durva, göcsörtös, s némely fajoknál tüskés. Legnevezetesb az emberevő czapa, (squalus carcharias), továbbá: tüskés czápa (acanthias), pörölyhal (zygaena), fürészhal (pristis). Innen érdesen kikészített bőr, mint ebben:
„Zöld fodor czapával nyergét borították.“
| Gyöngyösi. |
