CZO
CZO, indulatszó, melylyel tulajdonkép a házi állatokat, különösen lovakat és kutyákat menésre, mozdulásra nógatjuk. Czo fakó! czo fel sárga! czo tovább! czo innen! czo ki kutya! Tréfából használtatik emberekről, sőt lelketlen lényekről is, pl. Czo Dora! Czoki név. Harmadnapi vendégnek czoki a neve. (Km). Czokipohár, am. búcsupohár. Igyuk meg a czokipoharat.
Eredetére és értelmére nézve azonos to gyökkel (tova, tol – stb szókban).
