DARABANT
DARABANT, fn. tt. darabant-ot. 1) Kísérő fegyveres szolga, milyenek a régi hadi rendszerben voltanak. 2) Megyei vagy városi hajdu, összehúzva: drabant. 3) Átv. ért. a bujdosócsillagok pályaterén járó, s hozzájok szorosan tartozó kisebb bujdosók, pl. a hold a földnek darabantja.
Németül Trabant, több szláv nyelvekben drabant, olaszul trabante stb. Némelyek a perzsa derbán [ajtónálló], mások szinte a perzsa satrapa, mások ismét a hellén ϑεραποντες szóktól származtatják. Adelung közvetlenül az olaszból eredettnek hiszi, de az olaszt ismét a német traben-től származtatja.
