~E, (4)
~E, (4), puszta toldalék vagy utóhangzás, üres kihangzás, némely nyelvjárásban a szók végén, pl. pih-e, kez-e, méh-e (Vass József pályamunkája a Dunántúli nyelvjárásról a Magyar Nyelvészet V. kötetében, és Torkos Sándornál az I. kötetben), meg-e (a régi halotti beszédben mig-e), úgy hogy amazok újabb ragozással: méhé-je, kezé-je stb. V. ö. ~A (6).
